„Réges-régen egy dombtetőn élt három fa, akik megfogadták, hogy boldogok lesznek. Sokszor beszélgettek arról, hogy ki miben találná ezt meg, hogyan képzeli el. Az egyik fa ezt mondta: – Én akkor leszek boldog, ha kincsesláda lesz belőlem, és a világ legdrágább kincsét fogom őrizni! A másik is megszólalt: – Az én boldogságom az, ha hajót készítenek belőlem, és a királyok királyát hordozhatom. A harmadik még az előző kettőt is túl akarta licitálni: – Én csak úgy lehetek boldog, ha az emberek sosem feledkeznek meg rólam, és az emlékem örökre fennmarad, amíg áll a világ! Ebben maradtak. Nem sokkal később egy asztalos érkezett az erdőbe, ránézett az első fára, és azt mondta: „Ez jó lesz.” – és kivágta a fát. A fa boldog volt, mert azt hitte, kincsesládát fog készíteni belőle. Csakhogy tévedett, mert az asztalos egy jászolt faragott a fájából, hogy teletegyék szénával az állatoknak. A fa szomorúan vette tudomásul. Pár nap múlva egy hajóács meglátta a megmaradt két fát, ránézett a másodikra, és így szólt: Ez pont megfelelő! – majd kivágta. Ez a fa is örült, mert tudta, hogy hajó lesz belőle, így lesz esélye a királyok királyát hordozni. Csakhogy csalódnia kellett, mert egy kis falu halászai vásárolták meg, akik minden nap vele, az ő segítségével halásztak a tengeren. Királyoknak, császároknak híre sem volt a környéken, ezért a fa mélységesen elszomorodott. A harmadik fa ott maradt az erdőben, árván, elfeledten. Vele nem törődött senki, végtelenül bánatosan állt magában. Ám nemsokára fordulat állt be az életükben! Az első fából készült jászolhoz egy fiatal pár érkezett egy téli, holdas éjjelen. Az asszony kisfiút szült. Újszülöttjét a jászol illatos szénájába tette, hogy ne fázzon. A fa megértette, kívánsága teljesült: a világ legdrágább kincse került belé: Jézuska. A második fa, azaz a hajó, egy alkalommal viharba került, ám egy fehér ruhát viselő, szelíd arcú férfi lépett a fedélzetére, aki egy szavával lecsillapította a háborgó tengert. A fa ekkor értette meg, hogy a királyok királyát hordozza, így boldogsága beteljesült. S hogy mi lett a harmadik fával? Nos, hamarosan kivágták, és szörnyű darabot: kivégzéshez használt keresztet ácsoltak belőle. Amikor pedig fájára felfeszítették a fehér ruhás, szelíd arcú férfit, a harmadik fa rádöbbent: most teljesült be a kívánsága. És valóban, ezt a keresztet soha nem fogja elfeledni a világ…”

Maróthi Erzsébet: Fabula a három fáról

myxmas2017

A három fa

Gyapjúzsinór, tűnemezelt csillag, fa orsó/spulni, hungarocell kúp, hobbyragasztó

3fa

Arany hópelyhek
Aranyszállal díszített jutamadzag
Minta: Heather Lodinsky

csillagom

Magazin : Ünnep – Lila füge
Fonal : Malabrigo Caracol 862 Piedras – 1001fonal

xmas2017

Last1mInAngeL

last1minAngel